Általános iskolai éveit Tiszasason töltötte, majd Kecskemétre járt gimnáziumba. Eleinte, szülei példáját követve, a mezőgazdaságban szeretett volna elhelyezkedni, később a jog iránt kezdett el érdeklődni. Remek beszélőkéjével, kreativitásával ebben a szakmában is megállta volna a helyét, ám végül az építészet mellett döntött. Miután felvételt nyert a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, felkerült a Nagyvárosba. 2006-ban kezdte tanulmányait a BME-n. Már gólyaként is élt benne a tenni akarás, így idejét nem vesztegetve belépett a HK-ba, ahol 4 éven keresztül, egészen 2010-ig szerves része volt e közösségnek. A Bercsényi Kollégium első emeletének szétverésében is szívesen segédkezett, melyre a felújítások miatt volt szükség.
Részt vett a Lakóépülettervezés Tanszék által meghirdetett "Minimál tér - legkisebb lakás" mottójú TDK-n, melyen helyezést ugyan nem értek el,azonban ötletük magáért beszél. Megoldásuk maga az anyaméh volt.
2011-ben, a vörösiszap katasztrófa után, Devecser adott otthon a tábornak, ahol egy játszótér-pergolasor megépítésére került sor. Ez volt az első olyan tábor, amely igazán nagy feladatot állított a lelkes diákok elé, s melynek megépítésére - a feladathoz mérve - kevés idő állt rendelkezésünkre. A kezdeti káosz után kineveztük Gabit vezetőnknek. Rátermettségét bizonyítja a kész építmény.
Arra a kérdésemre, hogy miért ezt a szakmát választotta a következő választ kaptam:
"...Ez az a szakmát, mely összeköthető az emberekkel, a mezőgazdasággal, a joggal, a kreativitással. Szeretnék maradandót alkotni, melyben az emberek örömüket lelhetik."
Már az egyetemi évei alatt is mindent megtett ennek érdekében, nem vesztegette az idejét.
Gabit 2011-ben ismertem meg a Devecseri táborban. Elképesztő személyiség. Hihetetlenül jól tudta kezelni a problémákat, az embereket. Egyszerre volt a főnökünk, munkaadónk, barátunk és az "anyukánk". :) Összefogta a csapatot. Köszönjük neki! :)
Később kíváncsisága külföldre csábította. Fél évet töltött Dániában, ahol szabadjára engedte kreativitását, élvezte a szabadságot, az újdonságokat, az életet. Festett, rajzolt, nemezelt, biciklizett...
Dánia után Németországban vállalt nyári munkát.
Külföldi utazásai előtt és után is részt vett a Szerves építészet tantárgy által szervezett szerves táborokban. Az első tábornak 2008-ban Sárospatak adott otthont, ahol egy "gubó" nevezetű ,gördeszka pályához tartozó öltözőt építettek. Dánia után Németországban vállalt nyári munkát.
2011-ben, a vörösiszap katasztrófa után, Devecser adott otthon a tábornak, ahol egy játszótér-pergolasor megépítésére került sor. Ez volt az első olyan tábor, amely igazán nagy feladatot állított a lelkes diákok elé, s melynek megépítésére - a feladathoz mérve - kevés idő állt rendelkezésünkre. A kezdeti káosz után kineveztük Gabit vezetőnknek. Rátermettségét bizonyítja a kész építmény.
Arra a kérdésemre, hogy miért ezt a szakmát választotta a következő választ kaptam:
"...Ez az a szakmát, mely összeköthető az emberekkel, a mezőgazdasággal, a joggal, a kreativitással. Szeretnék maradandót alkotni, melyben az emberek örömüket lelhetik."
Már az egyetemi évei alatt is mindent megtett ennek érdekében, nem vesztegette az idejét.
Gabit 2011-ben ismertem meg a Devecseri táborban. Elképesztő személyiség. Hihetetlenül jól tudta kezelni a problémákat, az embereket. Egyszerre volt a főnökünk, munkaadónk, barátunk és az "anyukánk". :) Összefogta a csapatot. Köszönjük neki! :)
