Mi a vacsi ma?

Keresve sem találhatnánk jobb vacsorát így szombat estére a zsíros kenyérnél.... :)

Jó étvágyat! :)

A vacsoráért köszönet a mafla.hu-nak!

Az önfenntartásról...

Napjaink egyik legnagyobb problémája a munkanélküliség.

Egy alapvetően mezőgazdasági országban vajon hogyan oldhatnánk meg eme égető problémát? Termelni kell. Ki tud termelni? A nép. Nekik viszont olyan emberekre van szükségük, akik képesek támogatni őket. Akik össze tudják fogni a termelést, meg tudják szervezni azt, meglátják a lehetőségeket, értenek a kereskedelemhez, akik átfogóan látják és értik a kialakult helyzetet.

A jelenlegi Budapest orientált gazdaságot decentralizálni kell: több kisebb termelői közösségeket (inkább, mint központokat) kell létrehozni. Minden kistérségben azzal kell foglalkozni, amihez az ott élők értenek, amire alkalmas a környezet. Ha mást nem is, a saját maguk ellátásához szükséges javakat meg tudják termelni. Önfenntartás. Régen sem volt ez másképp. Ehhez ma szükség van az önkormányzatokra és különféle befektetőkre, illetve a gazdák összefogására is.

Gabi elképzelése az önfenntartó jövőről

A gazdák azok, akik tudatosan alakítani képesek a körülményeket. Egy nagyobb szántóból kisebb-nagyobb darabokat ugaron hagyhatnának, amin aztán állatot lehetne tenyészteni. Húsfeldolgozás, tejtermelés, tojástermelés, ezek különféle felhasználása munkahelyeket teremtene.

Ezeken a helyeken, ahol "új" fajta termelést vezetnének be, magával vonzaná pl. az építőipart is: feldolgozó üzemekre, raktárakra lenne szükség - többek között.

Az országban is több önfenntartó település létezik. Akik gyakorlatilag a semmiből teremtették meg azokat a körülményeket, amikkel eltartják magukat. Mindenkinek van munkája és még hasznot is termelnek. Hihetetlennek tűnhet, de Borsodban található a legtöbb önfenntartó település.

Tiszaadonyban például kecskét kezdtek el tenyészteni. Majd az önkormányzatnak sikerült egy komplett tejfeldolgozó üzemet létrehoznia, ami további munkahelyeket teremtett a község lakói számára. A megtermelt javak (hús és tej) a helyi magánboltok polcaira kerül. Ezzel eltartják a termelőket, a lakosok friss és jó minőségű áruhoz jutnak. A termelt felesleget természetesen eladják.
De hasonló cipőben jár Panyola is, ahol pálinka főző üzem létesült. Hiszen amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is :)

A probléma

Mi a helyzet?!

Magyarország elsősorban a mezőgazdaság terén rendelkezik kiemelkedően jó adottságokkal. Hiszen nem csak rengeteg jó minőségű termőföldünk van, de az éghajlati adottságok is kedveznek a növény és állattartáshoz. Az ország majdnem 70%-a alkalmas mezőgazdasági termesztésre. Ha összevetjük a rendelkezésre álló területek nagyságát és a lakosság számát, akkor könnyedén megkapjuk, hogy egy főre 0,6 hektárnyi terület jut. Ezzel Európa élmezőnyébe tartozunk. (Egy átlag 4 fős családnak tehát 2,4 hektárnyi földje lehetne, amiből vígan önellátóként meg tudna élni)

Ezen a domborzati térképen jól láthatóan elkülönülnek a termő síkságok.

Megfigyelhető egyfajta körforgás is a földek művelésében: Eddigi szántókból lettek erdők (a már fáradt, kiművelt termőföldekre telepítettek erdőket), illetve eddigi erdőkből lettek szántók a kimerült földek helyére.

Ám a földművelés jellege is megváltozott. Míg régen – többé-kevésbé – maguknak termeltek a családok néhány hektáron, addigra mára már a konyhakertek java is eltűnt. A magyarázat egyszerű: Az életünk felgyorsult, egyre inkább elvárosiasodik a vidék is, egyre több a teher a nyakunkon, már nincs idő ilyen időigényes munkák végzésére, főleg, hogy a gépek „átvették” az ember helyét a földeken. Ma már egyetlen ember képes megművelni több tíz hektárnyi földet a légkondicionált, kényelmes traktorokkal: szántanak, vetnek, permeteznek, aratnak…

 

Te vajon mennyi idő alatt szántanál fel "házi körülmények között" egy ekkora földet?

Az állattartás is átalakult: Míg régen legelőkre hajtották ki az állatokat, ma már inkább csak különféle állattenyésztő telepek a jellemzőek, ahol táppal etetik az állatokat, kimondottan a húsukért tartják őket. Haszonállatok.
A húsuk ízét (színét!) össze sem lehet hasonlítani egy hagyományosan felhízlalt állatéval.

Itt nem simogatják őket, hogy jobban tejeljenek...

Persze nem mehetünk el szó nélkül a közelmúltban lezajlott események mellett sem: az orosz „diktatúra” idejében a semmiből hírtelen a vas és acél országává próbáltak meg minket kiemelni a környező – szintén mezőgazdasági területek közül. Nehézipari ország ugyan nem lettünk, viszont sikerült tönkre tenni az évszázadok alatt jól kialakított gazdaságunkat.

Elvették a családok földjeit, legelőit, állatait. Minden ment a „közösbe” (Termelői Szövetkezetek, ún. TSZ-ek alakultak). Immáron senki sem magának termelt, egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy többet termeljenek, elharapództak a lopások, csalások, visszaélések.
Később aztán visszakerültek a földek „kárpótlásként” az emberekhez.

A rendszerváltozás után is megmaradt a korábbi centrális berendezkedés. Központi irányítás alatt termelünk.  Ráadásul szinte minden termékünket exportáljuk, majd amire szükségünk van, azt késztermék formájában megvesszük külföldről. A hasznot gyakorlatilag a saját zsebünkből húzzuk ki. Részben emiatt az itthon maradt magyar termékek ára sajnos magasabb, mint a külföldről inportáltaké. Így aztán végképp nem ezt veszi az átlagember.

A szántőföldektől a vacsoraasztalra