Mi a helyzet?!

Magyarország elsősorban a mezőgazdaság terén rendelkezik kiemelkedően jó adottságokkal. Hiszen nem csak rengeteg jó minőségű termőföldünk van, de az éghajlati adottságok is kedveznek a növény és állattartáshoz. Az ország majdnem 70%-a alkalmas mezőgazdasági termesztésre. Ha összevetjük a rendelkezésre álló területek nagyságát és a lakosság számát, akkor könnyedén megkapjuk, hogy egy főre 0,6 hektárnyi terület jut. Ezzel Európa élmezőnyébe tartozunk. (Egy átlag 4 fős családnak tehát 2,4 hektárnyi földje lehetne, amiből vígan önellátóként meg tudna élni)

Ezen a domborzati térképen jól láthatóan elkülönülnek a termő síkságok.

Megfigyelhető egyfajta körforgás is a földek művelésében: Eddigi szántókból lettek erdők (a már fáradt, kiművelt termőföldekre telepítettek erdőket), illetve eddigi erdőkből lettek szántók a kimerült földek helyére.

Ám a földművelés jellege is megváltozott. Míg régen – többé-kevésbé – maguknak termeltek a családok néhány hektáron, addigra mára már a konyhakertek java is eltűnt. A magyarázat egyszerű: Az életünk felgyorsult, egyre inkább elvárosiasodik a vidék is, egyre több a teher a nyakunkon, már nincs idő ilyen időigényes munkák végzésére, főleg, hogy a gépek „átvették” az ember helyét a földeken. Ma már egyetlen ember képes megművelni több tíz hektárnyi földet a légkondicionált, kényelmes traktorokkal: szántanak, vetnek, permeteznek, aratnak…

 

Te vajon mennyi idő alatt szántanál fel "házi körülmények között" egy ekkora földet?

Az állattartás is átalakult: Míg régen legelőkre hajtották ki az állatokat, ma már inkább csak különféle állattenyésztő telepek a jellemzőek, ahol táppal etetik az állatokat, kimondottan a húsukért tartják őket. Haszonállatok.
A húsuk ízét (színét!) össze sem lehet hasonlítani egy hagyományosan felhízlalt állatéval.

Itt nem simogatják őket, hogy jobban tejeljenek...

Persze nem mehetünk el szó nélkül a közelmúltban lezajlott események mellett sem: az orosz „diktatúra” idejében a semmiből hírtelen a vas és acél országává próbáltak meg minket kiemelni a környező – szintén mezőgazdasági területek közül. Nehézipari ország ugyan nem lettünk, viszont sikerült tönkre tenni az évszázadok alatt jól kialakított gazdaságunkat.

Elvették a családok földjeit, legelőit, állatait. Minden ment a „közösbe” (Termelői Szövetkezetek, ún. TSZ-ek alakultak). Immáron senki sem magának termelt, egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy többet termeljenek, elharapództak a lopások, csalások, visszaélések.
Később aztán visszakerültek a földek „kárpótlásként” az emberekhez.

A rendszerváltozás után is megmaradt a korábbi centrális berendezkedés. Központi irányítás alatt termelünk.  Ráadásul szinte minden termékünket exportáljuk, majd amire szükségünk van, azt késztermék formájában megvesszük külföldről. A hasznot gyakorlatilag a saját zsebünkből húzzuk ki. Részben emiatt az itthon maradt magyar termékek ára sajnos magasabb, mint a külföldről inportáltaké. Így aztán végképp nem ezt veszi az átlagember.

A szántőföldektől a vacsoraasztalra