2013. május 4., szombat

És megéri mindez?

Meg. De még mennyire.
Amellett, hogy jól összekovácsolja a falu lakosságát, igencsak megtérülő befektetés. (Hiszen enni csak kell... :D )
Nem 1-2 nyárra szól, hanem huzamosab időre. Örökre.


Az üzemeltetési költségek elenyészőek: Mivel főként a melegebb, nyári időszakban lesz csak használva az épület, fűtési költségekkel szinte nem is kell számolnunk, a termékek hűtése a pincében ingyen történik majd... A közműveken kívül az épület karbantartásáról kell majd gondoskodni. Szerencsére ez sem egetverő összeg, köszönhetően a hagyományos, jól bevált, "falusi" megoldásoknak. Ennek az összegnek a nagy részét ki lehet majd gazdálkodni például a bér pálinkafőzésekből, vagy az üzem komplett bérbeadásából. Nem minden településnek adatik meg ilyen remek lehetőség, ki kell használni. A környező település lakóinak is teret adva.


A másik megközelítésből pedig: felkarolja a munkanélküliséget a faluban, szintén megéri. Ez okozza manapság a legnagyobb problémát kis Hazánkban.
A projekt lehetőség biztosít olyanok számára, akiknek saját erejéből eddig nem sikerült pénzt keresniük az otthoni munkájukból. De akár fizetés kiegészítésnek is tökéletes.
Ha valaki akar dolgozni, akkor végre nem másra van utalva (kap-e munkát?). Kimegy a földjére és dolgozik. Betakarítja a termést, feldolgozza és eladja. Tiszta haszon. Ráadásul évi 600.000 JMF* bevétel alatt adómentes is (az őstermelőknek).


Amellett sem szabad elmennünk, hogy a Közmunkaprogram  keretein belül a munkáltatónak nem kell járulékokat fizetnie a munkásai után. Gyakorlatban: Ahhoz, hogy valaki 100.000 JMF*-ot kapjon kézhez a hónap végén, a munkáltatónak körülbelül 200.000 JMF*-ot kell kifizetnie. A közmunkaprogramban ez maradna 100.000 JMF*.
 


Itthon, a falu zöldségese annyiban segíti a fau termelő lakosait, hogy felvásárolja az általuk megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket. Mi is sokkal szívesebben vesszük az ismerőseink terményeit, mint a külföldről, hetek alatt Magyarországra szállított "friss" paradicsomot. És ha belegondolok, mennyivel finomabb a házi lekvár a boltinál, mennyire jó az itthon csinált paradicsomlé, rögtön belevágnék az üzem felépítésébe...


Újra érdemes lesz többletet termelni.
Újra érdemes lesz egyáltalán termelni.

Tehát érdemes-e?

Yesssss!

*Jó Magyar Forint

2013. május 3., péntek

Lehetséges-e?


Igen, lehetséges!
Ugyanis realitásokon alapszik a terv. Nem egy óvoda, amire mondjuk nincsen pénz vagy nincsen szükség.
Ez az, ami akár meg is épülhetne, hisz ez a cél.
Időben ez egy év alatt meg is valósulhatna.




Lehetséges az egészséges és fogyasztható termékek előállítása.
Hiszen a befőzés a lét-tudatos konyha, táplálkozás - harmóniában van a természettel. Egyre fontosabbak: minél kevesebb vegyszer, káros anyag kerüljön a szervezetbe.


Egészséges táplálékot az asztalokra.


Tudatos munkahelyteremtés:

A működést illetőleg szükséges lenne egy élelmiszermérnökre, agrármérnökre, aki irányítaná a folyamatokat.
Azért is szükséges, mert a receptúrákat ők adnák, őket ehhez ide kell hozni, de a munkanélküliek sokan vannak, akik az üzemben dolgozhatnának.
Az anyagok miatt is lehetséges, megvalósítható a terv, hiszen vályogvető is van helyben.
A telek az önkormányzaté ahol az anyag van. Tulajdonképpen ingyen be lehetne szerezni, a falu nagy gazdái szponzorálhatnák azt. 



A bontott tégla használatához való gondolkodás alapja az, hogy míg Budapesten drága, addig vidéken olcsó ezeknek a felhasználása.
A fa lehet, hogy drága, de az ács szerkezetnek fenyőnek kellene lennie, amit a helyi tüzépről lehetne beszerezni.
Temperált helyiségek vannak az üzemben. Pálinka - sok előírás, a hungarikum és alkohol miatt. Ezt nehezebb megvalósítani, így kihívást jelenthet. De a helyi szőlőből pálinkát lehetne készíteni.
Például épült már meg hasonló üzem Kunbaján,ahol zöldségfeldolgozót hoztak létre ( paprikakrém, csípőspaprika ...). Önkormányzati alapon működik.

Érdekes-e



Igen, érdekes. Az eddigiekben leírtak alapján, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet ez a diplomaterv. Az ragadott meg a leginkább, hogy a hagyományok megőrzésére, illetve annak köztudatba való visszaállítására törekszik. A település adottságait használja ki és nem próbál valami teljesen újat és oda nem illőt létrehozni. A helyiek bevonásával valósítja meg a tervet. Az Ő erejük szükséges az építkezéstől egészen az üzemeltetésig, mely nekik is nagy segítséget jelent. Véleményem szerint ezen beruházás révén jelentős bevételre tehetnek szert, mert napjainkban már kezd átalakulni társadalmunk gondolkodása és egyre inkább a hazai, megbízható terméket választjuk, a külföldi silány minőségű áruval szemben.



Az anyaghasználatot is úgy választotta meg, hogy az a környékről előállítható, beszerezhető legyen, ami gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Az ötleten kívül nekem a helyszín keltette fel leginkább az érdeklődésemet, mert a területen található régi, robosztus malomépületet megtartja és e köré szervezi az egész üzemet. Örülnék neki, ha megvalósulhatna ez a diplomaterv, mert biztosan figyelemmel követném a működését. Ezen kívül azért is áll a szívemhez közel, mert mindössze 50 km-re fekszik Tiszasas szülővárosomtól Szolnoktól.


2013. május 2., csütörtök

Mennyiért?




A Tiszasas szélén található építési területen több épület is helyet foglal, de azok kihasználatlanságából és rossz állapotából adódóan elbontásra kerülnek. A telek középpontjában található régi malomépület megmarad és átalakításra kerül. Az újonnan épülő rész sajátossága, hogy csak természetes anyagok felhasználásal épül és csakis a környéken fellelhető alapanyagok beépítésével. Az itt élők közül választják ki az építőmunkásokat és azokat a különféle anyagokra specializálódott mestereket is, akik a különböző részfolyamatokat iránytják.
Az építési terület közelében található egy vályogvető, mely biztosítaná a vályog építőelemeket az épület falaihoz. Ezt a manapság már egyre ritkábban használt anyagot választotta ki a tervező, mert ez a megoldás illeszkedik leginkább a település képébe és ez anyagilag a leggazdaságosabb (2-3 ezer forinta kerülne négyzetméterenként). Az épület szociális részén (iroda, öltöző, mosdó) a falakat belső oldali nádpalló hőszigeteléssel látják el, mivel a többi helyiségben télen nem tartózkodnak, ezért csak temperáltnak kell lenniük.  Ez a csak természetes anyagot tartalmazó hőszigetelés a felsőbb árkategóriába tartozik.

 

Az egyik épületrész alatt bontott tégla falazatú pince kerül kialakításra, mert a funkciók megkövetelik a hűtőházat, de mivel az nem illeszkedik a koncepcióba és az üzemeltetése is költséges. Ezen kívül a kémény is ezen anyag felhasználásával készül. Ezt is a környéken vásárolják meg, melynek költsége az olcsóbb árkategóriába tartozik. 
Az épület tervezője a legkissebb mennyiségre szeretné visszaszorítani a vasbeton, beton használatát. Az üzem födéme és az ácsszerkezete is faanyagból készül és valószínűleg a fenyőre esik a választás, melyet a helyi tüzép biztosít. Ezen kívül a nyílászárók is fából lesznek, de mivel az újak nagyon költségesek lennének és a település környezetében nem is található olyan üzem aki ezt kivitelezné, ezért erre a kérdésre még nem született meg a válasz. A faanyag sajnos elég költséges. 
Az épület tetőszerkezetét bontott cseréppel vagy hullámpalával fedik le. A hullámpala ellen az az érv szól, hogy a régen alkalmazott anyag nagy százalékában előfordul azbeszt, ami veszélyes az egészségre és a környezetre. Emiatt valószínűleg a bontott cserép mellett dönt, melyet a faluból gyűjtenek össze. Ennek a költsége elenyésző az újakhoz képest.



A projektet önkormányzati beruházásból és Uniós támogatásokból hozzák létre. A TÁMOP pályázatot ilyen falura és ilyen programra írták ki, mert az elnéptelenedő települések romló társadalmi és gazdasági folyamatainak megfordítása a célja. A terv még nem áll abban a stádiumban, hogy pontos költségbecslést lehessen készíteni, mert az épület alapterülete és formája is még alakulóban van. A vályog falak 55 cm vastagok lesznek és a hőszigetelés vastagságát a hőátbocsájtási tényező fogja meghatározni, melyről egyenlőre még nem készültek számítások. Sok kérdőjel van még a végső épületszerkezetek, anyagok terén. Az árakat az is nagymértékben befolyásolja, hogy honnan sikerül beszerezni az alapanyagokat, hogy kapnak-e valamennyit költség mentesen, vagy az összeset meg kell vásárolni. Ezen tényezők ismerete nélkül nem lehet egyelőre költségbecslést készíteni.

Néhány közelítés:

  • vályog: olcsó
  • nádpalló: drága
  • bontott tégla: közepesen olcsó
  • faanyag: drága
  • bontott cserép: közepesen olcsó




2013. május 1., szerda

Az idő pénz.

Részlet az In Time című filmből, ahol az idő valóban fizető eszköz.

Az idő pénz.
Ez az építőiparban még inkább igaz.
Mikorra legyen kész?
Hát most. Minél előbb. Most van rá szükség, nem évek múlva.

A probléma valós, sürgősen megoldást kell rá találni.
Ja, hogy már megvan? A pénz is? Akkor meg mire várunk? Álljunk neki a kivitelezésnek.

Gabi szerint az épületegyüttes egy "jóidős" szenzonban fel tud épülni, ami azt jelenti, hogy áprlis-májustól szeptember-októberig bezárólag. Ez nagyjából fél évet jelent. Plusz a tervezés, szervezés. Max 1 év.
Nem csak az anyagok megfelelő kiválasztásával, de a helyes időgazdálkodással is pénzt takaríthatunk meg. Ha jó az építkezés üteme, jól vannak az egyes munkafázisok ütemezve, szervezve, kitalálva, még jól is járhatunk.

Mikorra készül el a terv? Akárhogy is nézzük, a félév végére készen kell, hogy legyen. Tehát ha még idén fel akarnánk építeni a házat, már bőven el kellene kezdenünk szervezni magukat a munkafolyamatokat, alvállalkozókat keresni (az önkormányzat a fővállalkozónk ugyebár, ő fogja alkalmazni a helyi mesterembereket - közbeszerzés! -> problémás a helyiek alkalmazása, de megoldható), a beépítendő anyagokat, burkolatokat kiválasztani, megrendelni a nem raktáron lévőket, a leendő munkaeszközöket, gépeket megrendelni, stb.

Mivel hagyományos anyagokból és módszerekkel épül a ház, tisztában kell lennünk azzal, hogy a helyi mesteremberek mennyi idő alatt készülnek el a beépítendő szerkezetekkel, mikorra vállalják azok legyártását. Vályogtégla, ácsolandó szerkezetek, esetleg a nyílászárók is.


A szükséges mennyiségű vályogtégla elkészítéséhez körülbelül egy hónap kell és két hét a száradási ideje. Viszonylag száraz időben kell ezt csinálni, különben sosem kerül beépíthető állapotba. Tehát áprilisban semmiképp sem tudunk nekiállni, túl nagy a valószínűsége az esőnek. Nagyjából május közepére tehetnénk a kezdő dátumot. Ebben a másfél hónapban viszont el tudjuk végezni a telken szüséges földmunkákat, tereprendezéseket, be tudjuk szerezni az egyéb anyagokat és az ácsmunkákkal is előre lehet dolgozni kicsit.
A tényleges építő munkát tehát leghamarabb a nyár közepén tudjuk elkezdeni.



A szokás hatalma, vagy én nem is tudom mi miatt, de a vidéki kisvállalkozók hajlamosak rugalmasan kezelni az időt. Főleg nyáron. Egy sima négy napos hőszigetelés+vakolást minden zokszó nélkül elhúznak két hétre. - szerencsénkre ugyanazért a pénzért. Ezért  szükséges egy kemény kezű vezető, aki mindent leszervez, jó szerződések, stb. Ha áll a munka, az nekünk ráfizetés. Legyen nekik is az, tehát édekeltek legyenek a gyors és minőségi teljesítésben.

Részlet az Odoo Project csapatának életéből...
Míg a kész falak szikkadnak egy keveset, addig érdemes minden tetőszerkezetet meghozni. Egy hét leforgása alatt fel lehet tenni az ácsszerkezetet és a héjalást is.
A ház már nagyjából áll, bekerülhetnek a nyílászárók, lehet dolgozni a belsőn is.
A poszt végére egy példa erejű sávos ütemtervet mutatnánk be. Ez - pontos adatok híján - nem fedi az épületünk valós tevékenységlistáját és kivitelezési idejét.