Mit tanultam.... ?

Ez talán a legfontosabb kérdés az egész projektünkben. Mi az, amit kamatoztatni tudunk a jövőben? Összefoglalás.

Anna:

Minden kezdet nehéz - tartja a mondás. Ez a diploma írásánál sincs másképp. Már nem olyan szempontból, hogy leüljek és elkezdjem írni, hanem az adatgyűjtéseket, utánajárásokat, előképek keresését,... Nem elveszni a részletekben, de mégis minden fontos részletet ismerni. Tudni, hogy mikor kell tovább lépni a következő munkafázisba, a tervezés elkezdésébe.Rengeteg idő. Rengeteg munka. 

Maga a program engem meggyőzött és magával ragadott. Tökéletes példája a "helyénvaló" építészetnek. A hagyományokra támaszkodva, a helyi embereket belevonva lesz teljes a program. Már az építés folyamata is közösségteremtő hatással bír. 

Drukkolok Gabinak! Remek diplomamunka lesz ebből!

Összefogás! Közösen minden sikerülhet.

Eszter:

Azzal a tanulsággal szolgál a diplomamunkába való betekintés, hogy rengeteg feladattal jár, körültekintőnek kell lenni és szerteágazó figyelem kell egy kivitelezhető tervhez. 

Mindig mindent időben kell végrehajtani, a határidőkhöz tartani magunkat.
Érdemes a helyet és a témát előre kigondolni.
A nagy hármas: idő, pénz, minőség
Reális célkitűzésre figyelni.

Az aranyhármas

Lilla:

Tanulság: Nekem nagyon tetszik mind a helyszín és mind a funkció, amit kiválasztott. Lehet, hogy én is hasonló irányban indulnék el, ha diplomát csinálnék, ami hasznos az adott település életét tekintve és nem egy felesleges, oda nem illő dolog. Az is tetszett benne, hogy a régi, robosztus malomépületet meghagyta és ehhez alakította a többi új épületrészt. Az egész terv megközelítése és felfogása közel áll hozzám, hogy a helyi építőanyagokat használja fel és az ott élők segítségére számít, hogy még inkább sajátuknak érezhessék a projektet. Én csak pozitívumokat tudnék mondani.

Kiskundorozsma, itt nevezetesség.

Tomi:

1. Mindíg időben állj neki, bármilyen apró feladatról is legyen szó.

2. Diplomamunkával sokkal nagyobb gondot okoz megcsúszni, az elején sokkal több energiabefektetést igényel.

3. Mindíg konkrétumokkal foglalkozz. Jobb menet közben letudni, mint utána kínlódni vele.

4. Olvass utána mindennek. Tervezés közben is van még (bőven) mit tanulni.
5. Rajzolni, rajzolni, rajzolni. Folyamatosan dolgozni kell.
6. Szánd rá a szükséges időt. A jó munkához idő kell, a rest pedig mindíg (legalább) kétszer fárad.
7. Éjszaka valamiért jobb dolgozni. Talán a hely szellemei... :P
8. Egy kis csoport menedzselése is időigényes feladat, nem árt előre kalkulálni ezzel sem.
9. A jó csoportmunka titka a folyamatos kommunikáció mind szóban, mind pedig írásban. Egy ilyen feladatnál ez duplán igaz.
10. Mindíg tedd fel magadnak az élet legfontosabb kérdését: MIÉRT?
11. Bármit is csinálj, legyen alaposan alátámasztva megfelelően nyomós érvekkel.
12.  Reagálj a környezetedre!

Szükséges-e?

Ezernyi más kérdés villant fel előttem amint ezt megláttam.

Megválaszolására azonban csak egy mondat - "Nem is kérdéses, hogy az!". Ennyivel azonban nem tudhatom le ezt a feladatot. Kissé ironikusan, ám annál őszintébben, és reményeim szerint meggyőzően sikerül választ adnom mindenki számára.

Akarjuk-e? - Akarjuk-e, hogy önellátóak legyünk? Hogy meg tudjunk élni? Hogy jó minőségű termékeket fogyaszthassunk? Hogy mindezt olcsóbban tehessük meg? Hogy elkezdjünk valamit tenni magunkért? A családért? A közösségért?

Szükséges-e, hogy dolgozzunk naphosszat a szántáson, vetésen, aratáson, ültetésen, metszésen, gyümölcsszedésben,....? Rengetek munka! Rengeteg munka 1 ember számára. De egy közösségnek, egy családnak nem. Erről táboros élményeim jutnak eszembe. Hihetetlen vonzereje van a csapatnak, közösségnek. Amikor reggel mindenki felkel, nem csak én egyedül. Mindenki elindul, mindenki csinálja, mindenki dolgozik. Együtt dolgozunk. Hol jókedvűen, hol rosszabbul, de együtt. És mindig maradnak akik fel tudnak vidítani. Ezt is így képzelem el, hiszen itt is egy közösség dolgozna együtt, egymásért, magukért.

Ezek után módosítom a kérdéseket: Szükséges-e, hogy együtt létrehozzunk valamit, ami a mi hasznunkat is szolgálja? Szükséges-e, hogy ne csak kiadásaink legyenek kevesebbek, de még jövedelmünk is legyen belőle? Szükséges-e, hogy fenn tudjuk tartani magunkat? Szükséges-e, hogy jobban éljünk?

Igen.Igen.Igen.Igen....

Határozottan úgy vélem, hogy szükséges tennünk valamit magunkért. Szükséges, hogy talpra állítsuk a régi gazdaságunkat, hogy ne külföldre vigyük ki a hasznot, hogy hasznosítsuk javainkat. Szükséges, hogy éljünk lehetőségeinkkel, melyet a magyar föld nyújt.

És megéri mindez?

Meg. De még mennyire.

Amellett, hogy jól összekovácsolja a falu lakosságát, igencsak megtérülő befektetés. (Hiszen enni csak kell... :D )

Nem 1-2 nyárra szól, hanem huzamosab időre. Örökre.

Az üzemeltetési költségek elenyészőek: Mivel főként a melegebb, nyári időszakban lesz csak használva az épület, fűtési költségekkel szinte nem is kell számolnunk, a termékek hűtése a pincében ingyen történik majd... A közműveken kívül az épület karbantartásáról kell majd gondoskodni. Szerencsére ez sem egetverő összeg, köszönhetően a hagyományos, jól bevált, "falusi" megoldásoknak. Ennek az összegnek a nagy részét ki lehet majd gazdálkodni például a bér pálinkafőzésekből, vagy az üzem komplett bérbeadásából. Nem minden településnek adatik meg ilyen remek lehetőség, ki kell használni. A környező település lakóinak is teret adva.

A másik megközelítésből pedig: felkarolja a munkanélküliséget a faluban, szintén megéri. Ez okozza manapság a legnagyobb problémát kis Hazánkban.

A projekt lehetőség biztosít olyanok számára, akiknek saját erejéből eddig nem sikerült pénzt keresniük az otthoni munkájukból. De akár fizetés kiegészítésnek is tökéletes.

Ha valaki akar dolgozni, akkor végre nem másra van utalva (kap-e munkát?). Kimegy a földjére és dolgozik. Betakarítja a termést, feldolgozza és eladja. Tiszta haszon. Ráadásul évi 600.000 JMF* bevétel alatt adómentes is (az őstermelőknek).

Amellett sem szabad elmennünk, hogy a Közmunkaprogram  keretein belül a munkáltatónak nem kell járulékokat fizetnie a munkásai után. Gyakorlatban: Ahhoz, hogy valaki 100.000 JMF*-ot kapjon kézhez a hónap végén, a munkáltatónak körülbelül 200.000 JMF*-ot kell kifizetnie. A közmunkaprogramban ez maradna 100.000 JMF*.
 

Itthon, a falu zöldségese annyiban segíti a fau termelő lakosait, hogy felvásárolja az általuk megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket. Mi is sokkal szívesebben vesszük az ismerőseink terményeit, mint a külföldről, hetek alatt Magyarországra szállított "friss" paradicsomot. És ha belegondolok, mennyivel finomabb a házi lekvár a boltinál, mennyire jó az itthon csinált paradicsomlé, rögtön belevágnék az üzem felépítésébe...

Újra érdemes lesz többletet termelni.

Újra érdemes lesz egyáltalán termelni.

Tehát érdemes-e?

Yesssss!

*Jó Magyar Forint

Lehetséges-e?

Igen, lehetséges!
Ugyanis realitásokon alapszik a terv. Nem egy óvoda, amire mondjuk nincsen pénz vagy nincsen szükség.
Ez az, ami akár meg is épülhetne, hisz ez a cél.
Időben ez egy év alatt meg is valósulhatna.

Lehetséges az egészséges és fogyasztható termékek előállítása.
Hiszen a befőzés a lét-tudatos konyha, táplálkozás - harmóniában van a természettel. Egyre fontosabbak: minél kevesebb vegyszer, káros anyag kerüljön a szervezetbe.

Egészséges táplálékot az asztalokra.

Tudatos munkahelyteremtés:

A működést illetőleg szükséges lenne egy élelmiszermérnökre, agrármérnökre, aki irányítaná a folyamatokat.
Azért is szükséges, mert a receptúrákat ők adnák, őket ehhez ide kell hozni, de a munkanélküliek sokan vannak, akik az üzemben dolgozhatnának.
Az anyagok miatt is lehetséges, megvalósítható a terv, hiszen vályogvető is van helyben.
A telek az önkormányzaté ahol az anyag van. Tulajdonképpen ingyen be lehetne szerezni, a falu nagy gazdái szponzorálhatnák azt. 

A bontott tégla használatához való gondolkodás alapja az, hogy míg Budapesten drága, addig vidéken olcsó ezeknek a felhasználása.
A fa lehet, hogy drága, de az ács szerkezetnek fenyőnek kellene lennie, amit a helyi tüzépről lehetne beszerezni.

Temperált helyiségek vannak az üzemben. Pálinka - sok előírás, a hungarikum és alkohol miatt. Ezt nehezebb megvalósítani, így kihívást jelenthet. De a helyi szőlőből pálinkát lehetne készíteni.
Például épült már meg hasonló üzem Kunbaján,ahol zöldségfeldolgozót hoztak létre ( paprikakrém, csípőspaprika ...). Önkormányzati alapon működik.

Érdekes-e

Igen, érdekes. Az eddigiekben leírtak alapján, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet ez a diplomaterv. Az ragadott meg a leginkább, hogy a hagyományok megőrzésére, illetve annak köztudatba való visszaállítására törekszik. A település adottságait használja ki és nem próbál valami teljesen újat és oda nem illőt létrehozni. A helyiek bevonásával valósítja meg a tervet. Az Ő erejük szükséges az építkezéstől egészen az üzemeltetésig, mely nekik is nagy segítséget jelent. Véleményem szerint ezen beruházás révén jelentős bevételre tehetnek szert, mert napjainkban már kezd átalakulni társadalmunk gondolkodása és egyre inkább a hazai, megbízható terméket választjuk, a külföldi silány minőségű áruval szemben.

Az anyaghasználatot is úgy választotta meg, hogy az a környékről előállítható, beszerezhető legyen, ami gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Az ötleten kívül nekem a helyszín keltette fel leginkább az érdeklődésemet, mert a területen található régi, robosztus malomépületet megtartja és e köré szervezi az egész üzemet. Örülnék neki, ha megvalósulhatna ez a diplomaterv, mert biztosan figyelemmel követném a működését. Ezen kívül azért is áll a szívemhez közel, mert mindössze 50 km-re fekszik Tiszasas szülővárosomtól Szolnoktól.

Mennyiért?

A Tiszasas szélén található építési területen több épület is helyet foglal, de azok kihasználatlanságából és rossz állapotából adódóan elbontásra kerülnek. A telek középpontjában található régi malomépület megmarad és átalakításra kerül. Az újonnan épülő rész sajátossága, hogy csak természetes anyagok felhasználásal épül és csakis a környéken fellelhető alapanyagok beépítésével. Az itt élők közül választják ki az építőmunkásokat és azokat a különféle anyagokra specializálódott mestereket is, akik a különböző részfolyamatokat iránytják.

Az építési terület közelében található egy vályogvető, mely biztosítaná a vályog építőelemeket az épület falaihoz. Ezt a manapság már egyre ritkábban használt anyagot választotta ki a tervező, mert ez a megoldás illeszkedik leginkább a település képébe és ez anyagilag a leggazdaságosabb (2-3 ezer forinta kerülne négyzetméterenként). Az épület szociális részén (iroda, öltöző, mosdó) a falakat belső oldali nádpalló hőszigeteléssel látják el, mivel a többi helyiségben télen nem tartózkodnak, ezért csak temperáltnak kell lenniük.  Ez a csak természetes anyagot tartalmazó hőszigetelés a felsőbb árkategóriába tartozik.

 

Az egyik épületrész alatt bontott tégla falazatú pince kerül kialakításra, mert a funkciók megkövetelik a hűtőházat, de mivel az nem illeszkedik a koncepcióba és az üzemeltetése is költséges. Ezen kívül a kémény is ezen anyag felhasználásával készül. Ezt is a környéken vásárolják meg, melynek költsége az olcsóbb árkategóriába tartozik. 

Az épület tervezője a legkissebb mennyiségre szeretné visszaszorítani a vasbeton, beton használatát. Az üzem födéme és az ácsszerkezete is faanyagból készül és valószínűleg a fenyőre esik a választás, melyet a helyi tüzép biztosít. Ezen kívül a nyílászárók is fából lesznek, de mivel az újak nagyon költségesek lennének és a település környezetében nem is található olyan üzem aki ezt kivitelezné, ezért erre a kérdésre még nem született meg a válasz. A faanyag sajnos elég költséges. 

Az épület tetőszerkezetét bontott cseréppel vagy hullámpalával fedik le. A hullámpala ellen az az érv szól, hogy a régen alkalmazott anyag nagy százalékában előfordul azbeszt, ami veszélyes az egészségre és a környezetre. Emiatt valószínűleg a bontott cserép mellett dönt, melyet a faluból gyűjtenek össze. Ennek a költsége elenyésző az újakhoz képest.

A projektet önkormányzati beruházásból és Uniós támogatásokból hozzák létre. A TÁMOP pályázatot ilyen falura és ilyen programra írták ki, mert az elnéptelenedő települések romló társadalmi és gazdasági folyamatainak megfordítása a célja. A terv még nem áll abban a stádiumban, hogy pontos költségbecslést lehessen készíteni, mert az épület alapterülete és formája is még alakulóban van. A vályog falak 55 cm vastagok lesznek és a hőszigetelés vastagságát a hőátbocsájtási tényező fogja meghatározni, melyről egyenlőre még nem készültek számítások. Sok kérdőjel van még a végső épületszerkezetek, anyagok terén. Az árakat az is nagymértékben befolyásolja, hogy honnan sikerül beszerezni az alapanyagokat, hogy kapnak-e valamennyit költség mentesen, vagy az összeset meg kell vásárolni. Ezen tényezők ismerete nélkül nem lehet egyelőre költségbecslést készíteni.

Néhány közelítés:

• vályog: olcsó
• nádpalló: drága
• bontott tégla: közepesen olcsó
• faanyag: drága
• bontott cserép: közepesen olcsó

Az idő pénz.

Részlet az In Time című filmből, ahol az idő valóban fizető eszköz.

Az idő pénz.
Ez az építőiparban még inkább igaz.

Mikorra legyen kész?

Hát most. Minél előbb. Most van rá szükség, nem évek múlva.

A probléma valós, sürgősen megoldást kell rá találni.

Ja, hogy már megvan? A pénz is? Akkor meg mire várunk? Álljunk neki a kivitelezésnek.

Gabi szerint az épületegyüttes egy "jóidős" szenzonban fel tud épülni, ami azt jelenti, hogy áprlis-májustól szeptember-októberig bezárólag. Ez nagyjából fél évet jelent. Plusz a tervezés, szervezés. Max 1 év.

Nem csak az anyagok megfelelő kiválasztásával, de a helyes időgazdálkodással is pénzt takaríthatunk meg. Ha jó az építkezés üteme, jól vannak az egyes munkafázisok ütemezve, szervezve, kitalálva, még jól is járhatunk.

Mikorra készül el a terv? Akárhogy is nézzük, a félév végére készen kell, hogy legyen. Tehát ha még idén fel akarnánk építeni a házat, már bőven el kellene kezdenünk szervezni magukat a munkafolyamatokat, alvállalkozókat keresni (az önkormányzat a fővállalkozónk ugyebár, ő fogja alkalmazni a helyi mesterembereket - közbeszerzés! -> problémás a helyiek alkalmazása, de megoldható), a beépítendő anyagokat, burkolatokat kiválasztani, megrendelni a nem raktáron lévőket, a leendő munkaeszközöket, gépeket megrendelni, stb.

Mivel hagyományos anyagokból és módszerekkel épül a ház, tisztában kell lennünk azzal, hogy a helyi mesteremberek mennyi idő alatt készülnek el a beépítendő szerkezetekkel, mikorra vállalják azok legyártását. Vályogtégla, ácsolandó szerkezetek, esetleg a nyílászárók is.

A szükséges mennyiségű vályogtégla elkészítéséhez körülbelül egy hónap kell és két hét a száradási ideje. Viszonylag száraz időben kell ezt csinálni, különben sosem kerül beépíthető állapotba. Tehát áprilisban semmiképp sem tudunk nekiállni, túl nagy a valószínűsége az esőnek. Nagyjából május közepére tehetnénk a kezdő dátumot. Ebben a másfél hónapban viszont el tudjuk végezni a telken szüséges földmunkákat, tereprendezéseket, be tudjuk szerezni az egyéb anyagokat és az ácsmunkákkal is előre lehet dolgozni kicsit.

A tényleges építő munkát tehát leghamarabb a nyár közepén tudjuk elkezdeni.

A szokás hatalma, vagy én nem is tudom mi miatt, de a vidéki kisvállalkozók hajlamosak rugalmasan kezelni az időt. Főleg nyáron. Egy sima négy napos hőszigetelés+vakolást minden zokszó nélkül elhúznak két hétre. - szerencsénkre ugyanazért a pénzért. Ezért  szükséges egy kemény kezű vezető, aki mindent leszervez, jó szerződések, stb. Ha áll a munka, az nekünk ráfizetés. Legyen nekik is az, tehát édekeltek legyenek a gyors és minőségi teljesítésben.

Részlet az Odoo Project csapatának életéből...

Míg a kész falak szikkadnak egy keveset, addig érdemes minden tetőszerkezetet meghozni. Egy hét leforgása alatt fel lehet tenni az ácsszerkezetet és a héjalást is.
A ház már nagyjából áll, bekerülhetnek a nyílászárók, lehet dolgozni a belsőn is.
A poszt végére egy példa erejű sávos ütemtervet mutatnánk be. Ez - pontos adatok híján - nem fedi az épületünk valós tevékenységlistáját és kivitelezési idejét.

Hogyan?

Vályogból épül majd fel, fa fedélszékkel. Az épület egyik része alatt pince lesz, mert a kész terméket hidegben kell tárolni. Ez egyben gazdaságos is, mert egy hűtőház üzemeltetési költsége a magasba szökik.

Az építmény árnyékolása széles tornác tetővel történik, így nincs árnyékoló, de a fény is bejön a házba.

A hőszigetelés nádpallóval történik ( nád összepréselve többirányból ).

A lényeg, hogy U=0,4-en belül maradjon. A vályogépítés helyben zajlana, ugyanis helyi vályogvetők vannak. Helyi erőket alkalmazva építenék fel. Például: helyi ács (szomszéd településről ), ezek azért is fontosak, hogy az emberek érezzék a saját kezük munkájának gyümölcsét, és megbecsüljék azt amit maguk létrehoznak.

Az épület működése: elől, szociális és közösségi blokk. 3x3-as háló elosztású az elrendezés és a pillér kiosztás. Pince, hűtőház helyett zöldségtárolás, hogy ne barnuljon meg a termék pl. a nyári 40 fokban. Lépcsőn kellene levinni ( hagyományosság ).

Minimális gépesítés, pl.: présgép.

A befőzés menete hogyan is történik?

Jóval a befőzési szezon előtt elkezdenek megfelelő méretű csavaros tetejű üvegeket gyűjteni. Az üvegeket alaposan elmossák, a palackokhoz üvegmosót használnak. Ecetes vízben elöblítik és tiszta konyharuhára lecsorgatják. Egy nagy fazékba téve kifőzik azaz csírátlanítják őket, amikor kissé lehűlt a víz, facsipesszel kihalásszák, majd konyharuhával borított tálcára teszik. Mikor elkészült az adott termésből a lekvár, szörp, ivólé, akkor beleadagolják a nekik szánt üvegekbe.

Befőtt esetén: a darabokra vágott vagy csak kimagozott gyümölcsöt beleteszik az üvegbe, majd forró felöntőlével felöntik.

Lekvárnál a gyümölcsöt összedarabolják, turmixolják majd édesítik és felforralják. Majd forrón az üvegekbe töltik. A megtöltött üvegekre rácsavarják a fedelet, majd fejtetőre állítják pá percre. Az üvegek fedelének a fejreállítás illetve a kigőzölés után rá kell teljesen "húzódni", úgy, hogy ne lehessen benyomni azt középen. A fedő nélküli palackoknál, ivólevek, szörp esetén két megnedvesített celofán közé tesznek nátrium-benzoátot és gumival rögzítik. Ezután az üvegek egyenként újságpapírba csomagolva a szárazdunsztbavándorolnak, amiket ruhákkal kibélelt helyen töltenek egy-két napot. Ezután az üvegek címkét kapnak és polcra kerülnek, ahol egy ideig megfigyelés alatt állnak.

A működést illetően Gabi alaposan utánnajárt a dolgoknak. Ugyanis a helyi emberektől megtudta, hogy egy családi vállalkozás napi 500 üveg lekvár vagy savanyúság üveget jelent. A kész árut a raktárba teszik, a csomagoló ( gép ) és a címkézést követően.

A cél, hogy mindent felhasználjuk, értjük itt a gyömülcsök magvazása után megmaradó magvak hasznosítása:

barackmag - olaj

meggymag - párnába gyerekeknek, mert jó hőtároló

A lényeg, hogy ne maradjon hulladék, mindent felhasználnak.

Kivel?

Építtető: Az intézmény fenntartója, a terület tulajdonosa Tiszasas Önkormányzata

Tervező: Madari Gabriella, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója.
Építész konzulens: Turi Attila

Hatóságok, és hatósági közreműködők: Tiszasas Önkormányzata
Szükséges szakhatóságok: Tűzoltóság, ÁNTSZ, Vízügyi-, Környezetvédelmi-, stb.
Országos Településrendezési és Építési Követelmények ( OTÉK; 253/1997. XII.20. Korm. Rend.) szerinti településrendezési terv.

Kivitelezők: közbeszerzési eljárás útján történne a kiválasztás. Helyi erők - helyi kőműves családok, segédmunkások,mester emberek - alkalmazásával.

Üzemeltetés: Tiszasas Önkormányzata

Szakmai szereplők: helyi szakemberek alkalmazása

Finanszírozó: 10% önerő - az építtető, az Önkormányzat; 90 % Európai Uniós támogatások

Felhasználók: Tiszasas lakói

A beruházás résztvevői:

Milyet?

Funkciók, melyek megjelennek a tervezési helyszínen:

• Savanyúság készítő
• Lekvár készítő
• Befőtt készítő
• Pálinka lepárló
• Aszalt gyümölcs készítő
• gyógynövény feldolgozó
• Pékség
• Tej feldolgozó

Olyan épület létrehozása a cél, mely megfelel a társadalom elvárásainak, használatának és igényeinek. A terület adottságai és a funkciók meghatározott egymásutánisága nagymértékben befolyásolta a diplomaterv beépítését. A településen igény van egy olyan központra, mely összefogja az előbbiekben említett funkciókat és egy olyan épített környezetet hoz létre, mely nagymértékben segíti a családok megélhetését és nem elhanyagolható a közösségépítő szerepe sem. A létesítmény amellet, hogy feléleszti a hagyományos kézműves feldolgozást, lehetőséget ad a családoknak, hogy itt dolgozzák fel terményeiket és munkát is biztosít az itt élőknek. 

Minden funkciónak lesz egy vezetője, mester embere, akik az ország távolabbi pontjairól is érkezhetnek és lesznek a dolgozók, akik a település munkára szoruló lakói. A helyiek munkájával szeretnék felépíteni az egymás mögé sorolt épületeket és a termény leszüretelésén át a feldolgozásig számítanak rájuk. Az üzem márciustól novemberig működne. A lakosok kertjein túl saját területen is folyna a gazdálkodás, az ültetéstől egészen a betakarításig. A már leszüretelt terményt a több mint 350 m2-es kézműves üzemben dolgoznák fel.

A projektet önkormányzati beruházásból és Uniós támogatások elnyerésével hozzák létre. A projekt már elnyerte a társadalom támogatottságát, mivel az ő életüket segíti és munkát biztosít a rászorulók számára. Emiatt a beruházás megvalósítható, melyet a már meglévő magyar és külföldi példák is alátámasztanak. (Pl: Kunbaján átalakítanak egy közösségi épületet, mely zöldség, gyümölcs feldolgozó és paprika örlő üzemnek ad otthont. A projekt kivitelezés alatt áll.)

Az építési terület jelenleg kihasználatlan és önkormányzati tulajdonban van, mely a település szélén található. A közelben helyezkednek el azok a veteményesek, földterületek, melyek az üzemhez  tartoznak, melyekről folyna a termelés. A projekt révén a település ezen része is felfrissülne és bekerülne a falu vérkeringésébe. Ezzel az egyik legnagyobb fejlesztéssé és legnagyobb mértékben munkát bizosító létesítménnyé lépne elő, mellyel egyetemben a hagyományok is újra felélednének.

Szükséges helyiségcsoportok:

• készáru raktár
• címkéző
• száraz dunsztoló
• erjesztő
• palackozó
• érlelő
• lepárló
• előkészítő
• feldolgozó
• aszaló
• közösségi tér
• nyersanyag raktár
• áruátvevő mérlegelő
• gépészet
• iroda, öltöző, mosdók
• takarítószer raktár, hulladéktároló