Megválaszolására azonban csak egy mondat - "Nem is kérdéses, hogy az!". Ennyivel azonban nem tudhatom le ezt a feladatot. Kissé ironikusan, ám annál őszintébben, és reményeim szerint meggyőzően sikerül választ adnom mindenki számára.
Akarjuk-e? - Akarjuk-e, hogy önellátóak legyünk? Hogy meg tudjunk élni? Hogy jó minőségű termékeket fogyaszthassunk? Hogy mindezt olcsóbban tehessük meg? Hogy elkezdjünk valamit tenni magunkért? A családért? A közösségért?
Szükséges-e, hogy dolgozzunk naphosszat a szántáson, vetésen, aratáson, ültetésen, metszésen, gyümölcsszedésben,....? Rengetek munka! Rengeteg munka 1 ember számára. De egy közösségnek, egy családnak nem. Erről táboros élményeim jutnak eszembe. Hihetetlen vonzereje van a csapatnak, közösségnek. Amikor reggel mindenki felkel, nem csak én egyedül. Mindenki elindul, mindenki csinálja, mindenki dolgozik. Együtt dolgozunk. Hol jókedvűen, hol rosszabbul, de együtt. És mindig maradnak akik fel tudnak vidítani. Ezt is így képzelem el, hiszen itt is egy közösség dolgozna együtt, egymásért, magukért.
Ezek után módosítom a kérdéseket: Szükséges-e, hogy együtt létrehozzunk valamit, ami a mi hasznunkat is szolgálja? Szükséges-e, hogy ne csak kiadásaink legyenek kevesebbek, de még jövedelmünk is legyen belőle? Szükséges-e, hogy fenn tudjuk tartani magunkat? Szükséges-e, hogy jobban éljünk?
Igen.Igen.Igen.Igen....
Határozottan úgy vélem, hogy szükséges tennünk valamit magunkért. Szükséges, hogy talpra állítsuk a régi gazdaságunkat, hogy ne külföldre vigyük ki a hasznot, hogy hasznosítsuk javainkat. Szükséges, hogy éljünk lehetőségeinkkel, melyet a magyar föld nyújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése